Senki nem változik, hacsak nem akar… Akkor sem, ha könyörögsz neki, akkor sem, ha megszégyeníted, ha elmagyarázod, hogy miért fontos; ha érzelmekkel, vagy a keménységgel nyomást gyakorolsz rá, hogy meggyőzd. Egyetlen dolog vezet ahhoz, hogy egy ember változzon: ha ráébred arra, hogy szükséges. És hogy ez mikor fog megtörténni? Amikor úgy dönt, hogy készen áll.
(Lori Deschene)
Úgy gondolom, hogy azzal, hogy megjelensz az első találkozónkon, már meg is tetted az első lépést önmagadért.
A coaching rólad szól, így a ’nulladik találkozó’ is.
Itt van lehetőségünk arra, hogy létrejöjjön a személyes kapcsolódás, kialakuljon az a biztonságérzet, ami alapja lesz a bizalmadnak felém és amely nélkül nem tudunk hatékonyan együtt dolgozni.
Beszélgetünk a kihívásaidról, motivációidról, esetleges feszültségforrásaidról, hogy mi villanyoz fel. Feltérképezzük, hogy mi az aktuális élethelyzeted és néha már itt kiderül, hogy mi az az irány, amit keresel.
Sok ügyfél nem konkrét problémával lép be hozzám. A támogatásommal hamarosan el fogsz jutni oda, hogy meghatározd mi az, amin szeretnél dolgozni és kitűzz egy célt. Én ezt kérdésekkel, coaching technikákkal és sok érdekes eszközzel fogom támogatni.
Megbeszéljük az ülések struktúráját, a kereteket, az elvárásaidat és elmondom hogyan zajlik majd a coaching, valamint megegyezünk abban, hogy hogyan haladunk tovább.
Általában 6-10 alkalom elegendő a kívánt eredmény, cél eléréséhez, de ez nagy mértékben függ a kihívás témájától, összetettségétől. Egy konkrét probléma esetén elég lehet 2-4 alkalom.
Fontos szem előtt tartanod, hogy a coaching nem arról szól, hogy én megmondom, hogy mit tegyél, vagy hogy mi a helyes út a számodra. Az utadat, megoldásodat te fogod megtalálni, amihez tőlem megkapod a teljes támogatást segítséget, tapasztalatomat és szakértelmemet.
Várlak szeretettel, figyelemmel és elfogadással.
Feltétlen elfogadás
Carl Rogers szerint a ’feltétlen pozitív szemléletmód’ azt jelenti, hogy a segítő teljes támogatást és elfogadást nyújt az egyénnek, függetlenül attól, hogy az egyén mit mond, vagy tesz. A terapeuta elfogadja és támogatja a kliensét úgy, hogy nem szab semmilyen feltételt. Ez azt jelenti, hogy a terapeuta akkor is segíti a kliensét, ha ő ’jó’ viselkedést és érzelmeket mutat és akkor is, ha ’rosszat’.
Az elfogadás a humanisztikus pszichológia szemléletében nem azt jelenti, hogy bárki elkövethet bármi rosszat és a környezetének ezt el kell fogadnia. Azt jelenti, hogy elfogadjuk, hogy a másik azért viselkedik így, mert jelen pszichés állapotában nem képes másra és mi támogatjuk őt jobb pszichés állapotba kerülni. Bízunk benne. A bizalom, az elfogadás és empátia pedig változáshoz vezet. Az emberek megismerik önmagukat, elfogadják saját érzéseiket és képesek lesznek megvalósítani önmagukat.
