Énekes szerettem volna lenni, musical színésznő… állni a színpadon, elmondani az érzéseimet a zene nyelvén, érezni a szabadságot, az adrenalint, az áradó érzelmeket, a sikert és a szeretetet, ami a közönségtől jön.

A szüleim becsületes, jó emberek, voltak, gondoskodtak rólam erejükön felül, de számukra az élet a biztonságról szólt, a kiszámíthatóságról és arról, hogy mit szól a világ… Az éneklés, mint életcél nem volt elfogadható számukra, így mentem az úton, amit ők kijelöltek nekem: felsőoktatás és ’felelős’ élet…

Jó gyerek voltam, egyke, szófogadó, engedelmes… De belül egy egészen más világ rejtőzött: egy lány, aki figyel, vár, aki szárnyalni szeretne és tudja, hogy fog.

Emlékszem, hogy sok időt töltöttem a szépségszalonban, ahol édesanyám dolgozott. Csendben figyeltem a hölgyeket, ahogy megérkeznek, kicsit fáradtan, feszülten egy hosszú nap után. Aztán amikor sorra kerülnek szép lassan megnyugodnak, megváltozik az arcuk, a tartásuk, mesélni kezdenek az életükről és a fodrász figyel rájuk, meghallgatja őket. Leírhatatlan volt látni a különbséget az arcukon, amikor 1-2 óra múlva kiléptek az ajtón…

Csodáltam azt, ami ott történik. Elbűvölt az erő, ami a meghallgatottságban rejlik.  Ekkor még nem tudtam coachingról, értő figyelemről, feltétel nélküli elfogadásról…

18 évesen elmentem a fővárosba főiskolára. AZ ÉLETBE, a felnőttkorba, a szabadságba, ahol majd végre átvehetem az életem irányítását, ahol megtanulok felelősséget vállalni a tetteimért, megmutathatom, hogy jó, értékes ember lettem és jó döntéseket hozhatok: NEKEM.

A 15 év alatt, amit egy multinacionális cégnél töltöttem el (HR Generalistaként) sok mindent láttam, tapasztaltam.
Eközben külföldre költöztem, férjhez mentem, gyermekeket szültem. Megtapasztaltam az expatriate feleség életét, a külföldi élet kihívásait és lehetőségeit, a mindennapokat egy másik kultúrából származó társsal, a gyereknevelés érdekességeit, nehézségeit az otthontól távol. Sokat tanultam ezalatt magamról, az életről, az emberekről.

10 év távollét után, egy munkalehetőség visszahozott minket Budapestre és azt gondoltam, hogy minden, ami hiányzott a többi országban a mindennapjaimból, most újra helyére kerül, ’otthon’ leszek.

Óriási meglepetés ért. A hazaérkezés nem visszailleszkedés volt a régibe, hanem beilleszkedés egy új világba. Újra…

Úgy éreztem, elérkezett az idő, hogy feldolgozzam és elrendezzem magamban, ami eddig történt velem az életemben és komoly önismereti munkába kezdtem.

Ez az út gyakran rázósnak bizonyult, máskor kalandos, meglepő, fájdalmas, vagy éppen felszabadító volt, de mindenképpen fantasztikus lehetőség volt, amelynek egyetlen pillanatát sem bánom, mert gazdagabbá, jobb emberré tett a magam, a családom, a barátaim és klienseim számára.

Egyértelművé vált az évek során, hogy úgy szeretném felhasználni a tapasztalataimat, a sok év alatt megszerzett tudást, hogy coachként másoknak is segítsek.

Kíváncsi vagyok, figyelmes, sokoldalú, lendületes, lelkiismeretes. Nagyra értékelem a konzervatív értékeket, ugyanakkor szeretem megkérdőjelezni az ’egyértelműt’, és elfogadom azt, hogy máshogy is lehet.

A munkánk során kérdéseket teszek fel, visszajelzéseket adok, provokállak, ha szükséges, hogy segítselek a gondolkodásban. Mindezt biztonságos légkörben teszem, figyelve rád, megtartva téged.

Hiszem, hogy attól vagyok igazán hiteles coach, hogy magam is átéltem különféle élethelyzetet, megküzdöttem önmagammal.

…mégis érett és képzett vagyok annyira, hogy ne a saját meglátásaim, ételhelyzeteim alapján próbáljalak téged ’irányítani’ valami felé, hanem nyitott vagyok feléd és abban támogatlak, hogy mozgósítsd a saját erőforrásaidat és megtaláld a saját megoldásodat, a te utadat.

•  a tranzakcióanalízis, ami a magánéletemet, munkámat, emberi kapcsolataimat érthetőbbé, gazdagabbá tette.
• az érzelmi intelligencia alapú coaching
• a Gordon módszer (vereségmentes kommunikáció)
• a Carl Rogers-i megközelítés a feltétlen elfogadásával, bírálatmentességével, empátiájával.